A szemüveg megítélése

A szemüveg kezdete

Azt tudjuk, hogy ma ki hogyan viszonyul egy szemüveghez. Hagyományos értelemben, olyan emberre asszociálunk, aki szellemi téren jobban teljesít, mint fizikaiban, úgy mondanánk, a keret „okos” küllemet kölcsönöz. A rosszul megválasztott, előnytelen keret esetleg „kocka” megjelenést ad. Ezek azonban mára már teljesen elavult feltételezések, megannyi stílust és kivitelezést találunk már a piacon, divatmárkák is gyártanak szemüveget, így elmondhatjuk, hogy ez a huszonegyedik században épp annyira divat kiegészítő, mint a mindennapi élethez szükséges eszköz.

Az ókori Kínában is ráébredtek már, hogy a bizonyos módon csiszolt lencsék fénytörése látáskorrigálásra is alkalmas. Sok hasznot azonban nem tudtak belőle hajtani, mert nem volt ismert módja annak, miként illesszék állandó, kényelmes, és stabil módon az ember szeme elé. Hogy hogyan viszonyultak akkoriban a rossz látáshoz, illetve mennyire volt egyáltalán gyakori ez időskor előtt, csak találgatni tudunk. Az első időszak, amikor valóban tudjuk, mi is történt a szemüveggel már a tizenkilencedik századra esik.

A szemüveg létrejötte

A technikai fejlődés a tizenkilencedik század végére eljutott végre valahára oda, hogy iparilag képes csiszolni és foglalatba illeszteni a lencséket. Vékonyított üvegről ekkor még álmodni lehetett csak, és a keret problémáját sem sikerült még megoldani. A szemüveg drága volt, a tehetősek pedig díszes lornyonon, orra csíptetett cvekkeren, zsebóra láncon tartották.

Ma már igazán kézenfekvőnek tűnik az orra, fülre csúsztatott szemüvegszár, de jópár évtized telt el, mire újra felfedezte az emberiség ezt a megoldást. Újra felfedezte, hiszen egye népek már évezredek óta alkalmazták. Az inuit törzsek a végtelen hómezőben ugyan nem a rossz látásukra panaszkodtak, inkább a vakító hő okozta úgynevezett hóvakság gyötri őket. Ez gyakorlatilag a túlzott Napsütés eredménye, hasonlóan a bőr leégéséhez, ha sokáig tesszük ki erős fénynek, a szemünk is károsodik. Ez fájdalommal, hányingerrel jár, a javasolt ilyenkor sötét helyre húzódni, pihentetni a szemet. De még jobb elkerülni.

Erre találták ki a jávorszarvas agancsából vagy más megmunkálható anyagból készült „védőszemüveget”. Vájnak egy vékony vízszintes lukat, amennyire lehet hajlítják az agancsot, hogy kövesse az arcformát, aztán vagy úgy alakítják, hogy szára legyen, vagy a fej köré szíjazzák ugyanazon a nyomvonalon. Ez a vékony vonal a szem előtt elég ahhoz, hogy tájékozódni lehessen, de jelentősen csökkenti a beérkező sugarak mennyiségét. A „modern világ” pedig hamarosan ugyanarra a következtetésre jutott: a fülre illesztve a legstabilabb a szemüveg.

A szemüveg megítélése

Amint sikerült tömegek számára elérhetővé és valamennyire megfizethetővé tenni, a szemüveg egyre inkább elterjedtté vált. Nem hóbortból ugyan, inkább szükségből. Idősek, látásproblémával küszködő felnőttek életminősége javult és ezáltal sokkal aktívabb és hasznosabb tagjai lehettek a társadalomnak. Kezdetben tehát a szemüveg szükséges eszköz volt, gyógyászati segédeszköz. Ez jól leírja, mire számíthatott a viselője: egyféle választékra, ami vagy jól áll vagy nem. Illetve a megítélés is úgy vélekedett, akinek szüksége van rá, az beteg, elesett.

Ezzel párhuzamosan az értelem, a szellemi munka és a szemüveg is kezdett összefonódni, hiszen a szellemi munkát végzők számára már akkor is gyakrabban vált szükségessé a szemüveg – mécsesfénynél, vibráló lámpafénynél írni éjjel cseppet sem szemkímélőbb, mint a mai monitoros munka. Mindemellett az ő megélhetésük jobban is lehetővé tette a szemüveg finanszírozását. Így hát, aki okosnak szerette volna beállítani magát, még örömmel is fogadta, ha szüksége lett rá, ellenben, aki fizikai munkából élet, jobbára még tagadta is, hogy neki szemüveg kellene. Gyerekek csúfolták egymást, férfiak vesztettek a renoméjukból, a bölcsek pedig nyertek vele.

Eltelt pár évtized és a technika – jobban mondva a haditechnka – eljutott arra a szintre, hogy a légierő igényeit akarja kiszolgálni. A felhők felett hasonlóan erős fényviszonyok uralkodnak, mint a hómezőn, hovatovább a fém műszerfal még vissza is veri, így az amerikai hadsereg megrendelte az első napszemüvegeket, sőt az első polárszűrős szemüvegeket. A pilóták megkülönböztető jelévé vált a menő napszemüveg, a hazafias férfiak pedig ékes példája annak, hogy a szemüveg nem a gyengeség és a betegség jele.

A napszemüveg divatja innentől kezdve megállíthatatlanul tört előre. Filmekben a vagány, vonzó férfi vagy nő kellékévé vált, később korok és irányzatok ikonikus kiegészítőjévé – gondoljunk csak Audrey Hepburn napszemüvegeire vagy a hippi korszak klasszikus színes kerek szemüvegeire.

A szemüveg megítélése napjainkban

Az ezredfordulóra a napszemüveg népszerűsége előnyösen hatást fejtett ki a szülőjére. Ahogy a napszemüveg keretek közt széles választék jelent meg, úgy a szemüvegeket is egyedivé tehetjük, van, aki szánt szándékkal azért tart többet, hogy passzoljon az öltözékéhez, ékszeréhez. Technikai fejlődés terén is szükséges volt, hogy mára olyan vékonyított, könnyű lencséket gyártanak, ami egészen kreatív, akár keret nélküli szemüveg készítését is lehetővé teszi. A számtalan rétegről és életminőséget javító funkcióról nem is beszélve. Neves divatmárkák kezdtek szemüveg tervezésbe, és léteznek dioptria nélküli szemüvegek, amiket már jószerivel tényleg csak divatból hord az ember – a monitor szemüvegek jelentős kivételével. Elmondható, hogy annak ellenére, hogy egy egészségügyi eszközről van szó, igazi divatkellékké nőtte ki magát.